Végtelenül, nyomtalanul, 2012. December 25.

Szerelmes levél karácsonyra

Egy évvel ezelőtt kimentem a Nagyerdőre, hogy boldog karácsonyt kívánjak Ady Endrének, jobb híján neki, és senki másnak. Ott álltunk szenteste ketten a hóesésben, én dideregve néztem Ady Endre szobrát, ő meg egykedvűen bámulta szokás szerint: saját magát. Alig láttam embert az utcán. Adyhoz beszélhettem egyedül, senki máshoz, nem akadt rajta kívül társam senki más, addigra elrúgtam magamtól mindenkit, akinek fontos lett volna, hogy ne rúgjam el. Csikorgott a fogam. Nem voltam benne biztos, hogy a jövő karácsonyt megérem, de ez akkor nem volt nagyon fontos. Ki volnék én nekem, hogy sajnáljam magam, erre gondoltam, de nem voltam magamnál. Egyszerre dolgoztak bennem gyógyszerek és szeszek, olyan érzékeny voltam, mintha lenyúzták volna rólam a bőrömet. Altató nélkül nem tudtam aludni két éve már – nem is sok idő, ha ébren tölti az ember –, és gyógyszer nélkül nem tudtam utcára menni, nemhogy beszélni a többiekhez, hazudni folyton, hogy megvagyok, jól vagyok, igen, írok még, írogatok. De minek, gondoltam, ezt is minek. Olyan volt minden ember, mintha üvegből lenne. Emberalakú üvegtok mindenki, aki szembejött az utcán. Nem tudtam mit kezdeni velük, féltem, ha rosszat szólok, megrepednek, de ha nem írok nekik, észre se vesznek. Lefogytam két hónap alatt tizenhárom kilót. Nem sokkal korábban nem önszántamból hagytam ott egy kiadót. Kirúgott a cég, hol két könyvem is megjelent, azt írták, jövőbeni munkáim számára keressek mást. S persze sok sikert, ezt is mondták. De magyarázat nem volt. Minek is, gondoltam, minek. Ki kell innom fenékig a méregpoharat, ha számhoz tartják e kedves, segítőkész, irodalmi kezek. Sok sikert, persze, sok sikert. S míg álltam ott a decemberben, Ady Endre szobrával éppen szemben, azt hittem, hogy vége van. De nem bántam. Az az igazság, hogy még meg is könnyebbültem. Már az is fájt, ha levegőt veszek, nyafogni akkor minek. Azt kissé sajnáltam, hogy nem fogom megtudni, ebből az országból mi lesz. Mit és kik fognak jókat írni majd a lapnál. S húsz év múlva a barátaimból vajon mi lesz. A testvérem kislányával mi lesz. Hiszen azt mondta, külföldre akar menni, mert itt nem lehet élni. Honnét tudja, ezen tűnődtem, hiszen még csak huszonegy éves. Magyarországon nem lehet élni, ezt mondta. Itt csak szerencsét próbálhat az ember, de boldogulni másutt kell. Magyarországon csak a szerencsére vagy bízva, másutt viszont magadra. Ezt mondta a huszonegy éves kislány, s nem tudtam, mit mondjak neki.
S ahogy hazafelé bandukoltam akkor, szembejött valaki a hóban.
Először nem is láttam, hogy ki az. De mióta jobban megnéztem, le nem veszem a szememet róla, és a kezét, míg élek, el nem engedem. Azt hiszem, megmentette az életem, és ez most valahogy nagyon fontos. Vele altató nélkül alszom, mióta kitavaszodott, pedig ebben az országban azóta semmi sem változott. Ady Endréhez most nem megyek el, pedig sokkal tartozom neki. De aki szenteste egyedül lesz, javaslom, ballagjon oda ki – az embert útközben mindenféle meglepetés érheti. Mi most karácsonykor otthon leszünk. Meg fogom hívni a huszonegy évest is, szerencsére itthon van még, s azóta huszonkettő. Adok neki ajándékot: most jött ki az új regényem egy másik kiadónál. Jaj, most látom, ez nem is cikk lett, hanem szerelmes levél – ahhoz írtam, akinek a hasában egy gyerek hetekben mérve éppen most múlt el tizenkettő.

Kácsor Zsolt

Neuer Traum? Ja: eine Shooting in NY oder in the "City" (don't say SanFran!...) mit dieser Fotografin - yes Baby das wäre was... :-)

Új álom? Igen: egy lövés NY, vagy a "City" (mondjuk SanFran, ne!...) Ennek fotográfus - val igen bébi lenne mi...:-)
(Translated by Bing)

Shameless Photography - Pinup, Retro Boudoir, and Silverscreen Portraits by Photographer Sophie Spin

www.shamelessphoto.com

Bezárják a Liget Galériát 2012. május 31-én – ismét egy áldozat!

2012. 3. 5.

A Liget Galéria 1983-tól (!) működő, nonprofit galéria volt, melyet a Zuglói Önkormányzat tartott fenn, és áldozatos munkával Várnagy Tibor működtetett.

Alapítása óta közel 500 kiállítást rendezett e kis, kultikus helyen Várnagy Tibor, aki mindent megtett, hogy ez a hely szellemi központ, kulturális, művészeti trendalapító hely legyen.

Várnagy Tibor

A bezáró határozat hétfőn jelenik meg a Zuglói Önkormányzat honlapján.Andreas Fogarasi kiállítása lesz valószínűleg az utolsó esemény a Galéria életében (Vasarely go home), Fogarasi előadása - a You Tube-on - az egyetem erasmusos hallgatóira való tekintettel - angol nyelvű, s kapcsolódik a Trafó Galériájában jövő hét péntektől bemutatásra kerülő anyagához, de a 20 nappal később a Ligetben nyíló kiállításához is.

F. Almási Éva/ARTPORTAL

Farkas Antal Yama (1960-2012)

1960 Megszülettem Kecskeméten, hazánk fővárosától 86 km-re.

1961 Csecsemő dolgok, valamint a világűr meghódítása.

1962 Kommunikációs próbálkozások.

1963 Tipegés, Disznó-öböl.

1964 Küszködés a cipőfűzővel.

1965 Óvodai kínok.

1966 Kodály Zoltán Általános Iskola.

1967 Furulya szakkör.

1968 Prágai Tavasz, eltörik az orrom a furulya szakkörön.

1969 Igazgatói intő, „kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek”.

1970 Szappanos István megment a rajzszakkörön a tv-szerelői vagy a finommechanikai gyorshegesztő szakmáktól.

1971 Egy éve feloszlott a Beatles.

1972 Utálok zongorázni.

1973 Gyermekrajzpályázat, Tíz nap Prágában, apám meghal.

1974 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Budapesten, dekoratív festő, majd grafika szak, Frank Zappa, King Crimson, John Cage.

1975 Áldásos középiskolai sznobság.

1976 Tanáraim: Gunda Antal, ifj. Benedek Jenő.

1977 Új tanár: Birkás Ákos.

1978 Érettségi, első sikertelen felvételi, Tajtékos napok, dekoráció szahar (Merdre).

1979 Sikertelen felvételi, Petőfi Nyomda a fővárostól 86 km-re, Richard Wagner, kín-gitározás.

1980 Létszámcsökkentés a Nyomdában, sikertelen felvételi, Franz Kafka és Frank Zappa, Vízipók fázisrajzolás a fővárostól 86 km-re, lelövik John Lennont.

1981 Lengyelországi események a fővárostól 86 km-re.

1982 február: A Magyar Népköztársaság hű katonája 52 kilóval, Száz év magány.

1983 augusztus: leszerelés 63 kilóval, megkezdődik a hízástörténet.

1984 Moró, Norcsi, rajzfilmhátterek, gitár, Rag-Time.

1985 Magyar Iparművészeti Főiskola Alapképző Intézet.

1986 A grafika helyett fotó és a választott tipográfia szak – soha nem akartam fotóval foglalkozni –, tanáraim: Virágvölgyi Péter, Szelényi Károly.

1987 Az elsõ Cezanne-kép, Gadányi György, Horling Róbert.

1988 Zátonyi Tibor, Kopek Gábor, Miltényi Tibor.

1988 Diploma a tervezőképző Intézetben. Mesterképző Intézet, mesterem Kopek Gábor, csoportos kiállítás: Magyar Fotográfia ’89 Budapest Műcsarnok.

1990 Csoportos kiállítás: 6 magyar fotográfus, Focale O Galéria, Nyon, Svájc, International Center of photography Sixth Annual Infinity Awards, New York elismerő oklevél Cornell Capától.

1991 Diploma a Mesterképző Intézetben, csoportos kiállítás: a Fal / a Leomlás, Colorado Photographic Arts Center, Denver, Magyar Fotográfia ’91 (Változások) Budapest Legújabbkori történeti Múzeum, alkalmazott fotó kategória díj, önálló kiállítás: Mór, Lamberg Kastély, Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj.

1992 "B" kategóriás jogosítvány.

1993 Önálló kiállítás a fővárostól 86 km-re, Erdei Ferenc Művelődési központ, Boci-boci fekete-fehér angolszetter, a képeim továbbra is színesek, Frank Zappa meghal.

1994 Csoportos kiállítás: Foto-Future, Nürnberg, Pécsi József ösztöndíj beszámoló kiállítás, Budapest Dorottya utcai Galéria, Vigadó Galéria.

1995 Kötöm az ebet a karóhoz.

1996 Csoportos kiállítás: Vigadó Galéria, Erdei Ferenc Művelődési Központ, a fővárostól 86 km-re, Thisted (Dánia), Fotó Hónap, Pozsony.

1997 Pécs, fotóhét, Berlin Magyar Intézet, Camera Soave, Olaszország.

1998 Csoportos kiállítás: Budapest I. Országos Fotóhét, Iparművészeti Múzeum, Akt a fotó- és a szobrászművészetben, Vigadó Galéria, Budapest, nagyon önálló kiállítás: Piroslap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt, Magyar Fotográfiai Múzeum 86 km-re a fővárostól, 86 kg-ra a teljes súlytalanságtól.

...