Ma 20

acb-Várnai

Nyomtalanul

Mérgezett levegő

2011, Január 3.

13:10
-sziaaaaa, eléggé beboldogultál mára?...
-még nem, szia, nem tudom,hogy kell, próbáltam egy kis gint, de nem esett jól
-velem meg az a baj, hogy szintkülönbség problémáim vannak... fejben még fent vagyok a hegyen és rohadt pöcegödörnek érzem ezt a várost...
-hát kicsit az is, de azért néha szeretjük
-hát de nem...? mikor visszatérsz a hegyről, az borzalom... lehet, kicsit depis vagyok... szr igen, ha jó programok vannak... akkor szeretem, minden közelben...egyébként nem nagyon tudok itt mit kezdeni magammal... hiányzik a kutyám is de nagyon! legközelebb felviszem a kis urnáját és szétszóróm... eddig nem volt erőm hozzá, rohadt önzoség volt tudom...már megtaláltam a helyét fent... háborítatlan, hatalmas hóban... hómezőn
-ja, hogy...nem tudtam
-jajjj... baszki, neked ma van a szülinapot én meg itt zúdítom rád a depim
-nem baj, nekem is hiányzik
-ha más nem, attól boldog lehetsz, hogy ilyen sokan szeretnek! nem győzted...
-nem szeretek a városban lakni
-ezt meg tudom érteni
-az persze jó, hogy írnak, csak lusta vagyok kimenni, idén csak cigiért voltam eddig
-lődörögsz a szobában?
-az túlzás, döglök az ágyon, eddig csak a fürdőkádig jutottam, meg vissza, meg a gines üvegig
-nekem meg annyi dolgom lenne, és képtelen vagyok haladni... már elvittem a kicsit oviba, aztán bevásárlás... az előbb 1 kávé, ebéd... és most valahogy elég
-dőlj vissza, fél óra is sokat segít
-hát, még összepakolok, kirámolom az úticsomagokat (rakás ruha...wáááááh), aztán egy adag mosásba, kicsi vasalás... 1 órát, nem többet vagyok hajlandó ma ezzel foglalkozni,
igen,,nézegetem még a képeket... töltődöm, annyi elég lesz mára, tutira elég
-letöltődsz?
-még teszek ide fel... van egy pár...jók nem?
-még nem néztem, de most fogom
-a gyerekek mellett ennyire telik, kicsit azért próbáltam összeszedni magam, hogy ne csak úgy lövöldözzek, aztán lövök egy bakot, bakból már van egy csapatra való... rajtad már nem is csodálkozom, végül is, ha belegondolok... én is patások csoportjába tartozom, mint kos
-ahh
-de látod?... ott vagy te is az egyiken... hát izsákilag
-az ördög is patás
-meg a faun is
-igaz
-kentaur
-mindenki az
-naaaaa!... láttad a hátizsákod?
-ebből még vers lesz, nem, melyik?
-most nyomtam fel
-nem találom

Ragaszthatatlan szív /2011

Szállodák, pálmafák /2011

Nem segít 2

Szatmárnémeti

Norah Jones & Keith Richards

Ragaszthatatlan szív

Érmihályfalva

Zelk Zoltán

SOROMPÓ

Mikor belépni akartam a kertbe,
a kőris lehajtotta ágát -:
állok azóta is
a sorompó előtt.

Budapest-Párizs-London - 2006

Beszterce-Bázakerettye - 1995-2004

Csíksomlyó - 2006

HCB. Párizs - 2006

Tolnai Ottó

ó megy

ó megy
megy a gőzös ó-
kanizsától el-
fele
megy ó-
mama sincs már
megy a gőzös ó-
kanizsától el-
öl nem ül a masiniszta
hátul nem ül senki
megy a gőzös el-
fele sem igaz
megy ó-
kanizsától el-
fele sem igaz az EGÉSZ-nek
ó megy
megy a gőzös ó-


párizs, 1991. december

Se a közelség, se a távolság

Látogatóban Bélánál

Peter Handke

Lied Vom Kindsein

Als das Kind Kind war,
ging es mit hängenden Armen,
wollte der Bach sei ein Fluß,
der Fluß sei ein Strom,
und diese Pfütze das Meer.

Als das Kind Kind war,
wußte es nicht, daß es Kind war,
alles war ihm beseelt,
und alle Seelen waren eins.

Als das Kind Kind war,
hatte es von nichts eine Meinung,
hatte keine Gewohnheit,
saß oft im Schneidersitz,
lief aus dem Stand,
hatte einen Wirbel im Haar
und machte kein Gesicht beim fotografieren.

Als das Kind Kind war,
war es die Zeit der folgenden Fragen:
Warum bin ich ich und warum nicht du?
Warum bin ich hier und warum nicht dort?
Wann begann die Zeit und wo endet der Raum?
Ist das Leben unter der Sonne nicht bloß ein Traum?
Ist was ich sehe und höre und rieche
nicht bloß der Schein einer Welt vor der Welt?
Gibt es tatsächlich das Böse und Leute,
die wirklich die Bösen sind?
Wie kann es sein, daß ich, der ich bin,
bevor ich wurde, nicht war,
und daß einmal ich, der ich bin,
nicht mehr der ich bin, sein werde?

Als das Kind Kind war,
würgte es am Spinat, an den Erbsen, am Milchreis,
und am gedünsteten Blumenkohl.
und ißt jetzt das alles und nicht nur zur Not.

Als das Kind Kind war,
erwachte es einmal in einem fremden Bett
und jetzt immer wieder,
erschienen ihm viele Menschen schön
und jetzt nur noch im Glücksfall,
stellte es sich klar ein Paradies vor
und kann es jetzt höchstens ahnen,
konnte es sich Nichts nicht denken
und schaudert heute davor.

Als das Kind Kind war,
spielte es mit Begeisterung
und jetzt, so ganz bei der Sache wie damals, nur noch,
wenn diese Sache seine Arbeit ist.

Als das Kind Kind war,
genügten ihm als Nahrung Apfel, Brot,
und so ist es immer noch.

Als das Kind Kind war,
fielen ihm die Beeren wie nur Beeren in die Hand
und jetzt immer noch,
machten ihm die frischen Walnüsse eine rauhe Zunge
und jetzt immer noch,
hatte es auf jedem Berg
die Sehnsucht nach dem immer höheren Berg,
und in jeder Stadt
die Sehnsucht nach der noch größeren Stadt,
und das ist immer noch so,
griff im Wipfel eines Baums nach dem Kirschen in einemHochgefühl
wie auch heute noch,
eine Scheu vor jedem Fremden
und hat sie immer noch,
wartete es auf den ersten Schnee,
und wartet so immer noch.

Als das Kind Kind war,
warf es einen Stock als Lanze gegen den Baum,
und sie zittert da heute noch.

Song of Childhood

When the child was a child
It walked with its arms swinging,
wanted the brook to be a river,
the river to be a torrent,
and this puddle to be the sea.

When the child was a child,
it didn’t know that it was a child,
everything was soulful,
and all souls were one.

When the child was a child,
it had no opinion about anything,
had no habits,
it often sat cross-legged,
took off running,
had a cowlick in its hair,
and made no faces when photographed.

When the child was a child,
It was the time for these questions:
Why am I me, and why not you?
Why am I here, and why not there?
When did time begin, and where does space end?
Is life under the sun not just a dream?
Is what I see and hear and smell
not just an illusion of a world before the world?
Given the facts of evil and people.
does evil really exist?
How can it be that I, who I am,
didn’t exist before I came to be,
and that, someday, I, who I am,
will no longer be who I am?

When the child was a child,
It choked on spinach, on peas, on rice pudding,
and on steamed cauliflower,
and eats all of those now, and not just because it has to.

When the child was a child,
it awoke once in a strange bed,
and now does so again and again.
Many people, then, seemed beautiful,
and now only a few do, by sheer luck.

It had visualized a clear image of Paradise,
and now can at most guess,
could not conceive of nothingness,
and shudders today at the thought.

When the child was a child,
It played with enthusiasm,
and, now, has just as much excitement as then,
but only when it concerns its work.

When the child was a child,
It was enough for it to eat an apple, … bread,
And so it is even now.

When the child was a child,
Berries filled its hand as only berries do,
and do even now,
Fresh walnuts made its tongue raw,
and do even now,
it had, on every mountaintop,
the longing for a higher mountain yet,
and in every city,
the longing for an even greater city,
and that is still so,
It reached for cherries in topmost branches of trees
with an elation it still has today,
has a shyness in front of strangers,
and has that even now.
It awaited the first snow,
And waits that way even now.

When the child was a child,
It threw a stick like a lance against a tree,
And it quivers there still today.

A gyermekkor dala

Mikor a gyermek gyermek volt
Karját lóbálva sétált,
A patakból folyót akart,
A folyóból áradást,
A pocsolyából óceánt.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Nem tudta, hogy gyermek,
Mindennek lelke volt,
S minden lélek egy.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Semmiről sem volt véleménye.
Ártatlan volt,
Csak ült lábát lóbálva,
Majd felpattanva
Kócos hajjal futásnak eredt.
Őszintén nézett a fényképeken.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Azt kérdezte folyton:
Miért vagyok én én, és nem te?
Miért itt vagyok, s nem ott?
Mikor kezdődött az idő, és a tér hol ér véget?
Az élet a nap alatt nem csak álom?
Amit látok, hallok és érzek,
Nem csak a világ előtti világ képe?
Tudom, hogy van gonosz és van ember,
De valóban létezik a gonosz?
Hogyan lehet, hogy én, aki vagyok,
Nem voltam, mielőtt megszülettem,
És hogy lehet, hogy én, aki vagyok,
Egyszer majd nem én leszek?

Mikor a gyermek gyermek volt,
Alig ment le torkán a spenót és a répa,
Nem ízlett neki a tökfőzelék,
Ma pedig magától eszi néha.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Egyszer idegen ágyban ébredt,
És ma is ezt teszi nap mint nap.
Akkoriban oly sok ember tűnt szépnek,
Most alig valaki, ha egy is van.

Tisztán látta a Paradicsomot,
Ma legfeljebb csak ködkép,
Nem tudta felfogni a semmit,
Ma pedig elborzasztja a Mindenség.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Önfeledten játszott,
És bár ma is ég a tűz,
Csak a munkában vet lángot.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Elég volt a zsíroskenyér és az alma,
És így van ez ma is még.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Szedertől volt fekete a keze,
És így van ez ma is még.
Zöld diótól volt sebes a nyelve,
És így van ez ma is még.
Minden hegycsúcson
Egy magasabb csúcsra vágyott,
És minden városban
Egy nagyobb várost látott,
És így van ez ma is még.
A cseresznyefa legfelső ágára mászott,
És a lelkesedése meg van ma is még.
Az idegenek előtt félszeg maradt,
És marad ma is még.
Alig várta az első havat,
És azóta is ugyanúgy várja még.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Egy botot a fának dobott lándzsaként,
S az ott rezeg ma is még.

Nem tudom kideríteni, hogy ki fordította

Lawrence Ferlinghetti

Egyes szám negyedik személy

„Körséták, hosszú barangolások végén mindig itt kötöttem ki, mintha az élet színpada lenne, s itt tartanák majd az igazi nagy előadást, itt forgatnák majdan a filmet. És nem tudtam, én vagyok-e maga a másodosztályú főhős, vagy csupán egy statiszta, mint ahogy nem tudtam azt sem, forgatták-e már egyáltalán a filmet.

Mikor megérkeztem, úgy tűnt, már lefutott a képsor, aztán egyszeriben ott találtam magam a jelenet kellős közepében ugyanúgy, ahogy először történt. Úgy mondom először, mintha nem ismétlődött volna minden, valahányszor eljöttem. Újra és újra és mindig ugyanaz. Egyazon kávéház, a Tértől ugrásnyira, egyazon tompa fény belül, és a teraszon is ugyanazok ülnek kikandikálva a Térre a mellékutcából. Megfestettem már e jelenet minden apró részletét, átlapoztam már e fényképalbumot, s megemésztettem lapról lapra. Megfestettem már mindenki festményét ugyanerről a tárgyról, és kitéptem minden képet az albumból, és a képeket szétszórtam a Tér macskakövein, és ott feküdtek mint megannyi zilált lélek és még mindig engem néztek, és az alakok a kávézó teraszán falnak támasztott portrék voltak, amelyeket ugyanarról a témáról már énelőttem megfestettek és újrafestettek mások, csak most a festék újra folyós lett és csepegni kezdett, és az arcok széthulltak mint olvadó tükörben, míg végül csupán a vászon csupasz csontjai maradtak és a házak csupasz csontjai, úgyhogy restaurálni kellene mindent. És mindez egyszer már megesett, mintha valamely rég felejtett távoli lét képei lennének, mely már csak csupasz vázként él emlékeimben.”

Bart István fordítása

BLAISE CENDRARS

ÉJ A TENGEREN

Már többször megfigyeltem az estét:
Ha a nap lebukik
Hirtelen elsötétül a tenger
De még sokáig lángol az égen a fény

A vízből száll fel az éj és lassan bevonja a horizontot
A sor ezután az égre kerül bekússza lassacskán a homály
Egy pillanatig korom sötét van
Aztán elefántcsont-szerűen áttetszik az ég
Itt-ott árnyüregekkel s mindez megcsillan a vízen
Egy zsák-alakú folt tűnik fel a Dél Keresztje alatt
És azután a Tejút is fölkanyarog lebegve suhan

Végh György fordítása

A Sztalingrádi csata vége

Számla

Sam Shepard

In the early morning hours of January 3, 2009, Shepard was arrested and charged with speeding and drunken driving in Normal, Illinois; his blood alcohol content was allegedly 0.175. Shepard was taken to the McLean County Jail, in Bloomington, IL, and posted bond after processing. He pleaded guilty to both charges on February 11, 2009 and was sentenced to 24 months probation, alcohol education classes, and 100 hours of community service.

Kibújtunk a tubusból tegnap este

Újév-tiszta ing, üres lábos, üres üveg