Absurdita bytia

Tibor Zátonyi začal fotografovať v druhej polivici 70-tych rokov. Bol priekopníkom subjektívneho poňatia dokumentaristickeho štýlu, zhusteného symbolmi. Tento štýl sa stal istým spôsobom sebadefinície a formou umeleckého dialógu medzi mladými fotografmi v Maďarsku.
Akurátne premyslené kompozície Tibora Zátonyiho vyžiarujú výnimočnú atmosféru, a približujú nám vnútorný svet tohto introvetného umelca, pre ktorého prezentovanie svojich diel je skôr akousi nutnosťou, než túžbou zviditelniť sa. Elementy vonkajšieho sveta používa ako kulisy, dôkladne selektované prostriedky na vyjadrenie svojich vlastných citov a myšlienok. Dobrý fotograf je schopný nájsť lyrickosť a poetiku aj v tých, na prvý pohľad celkom obyčajných, až banálných veciach. A samozrejme je schopný zastaviť čas na tú jednu, exponovanú sekundu. Divák musí nájsť na fotke význam tej sekundy, súvislosti medzi jednotlivými vecmi, fragmentmy. Dostane sa do inej dimenzie, a pomocou umelca sa možno dozvie viac aj o svojej duši.

Abszurd létezés

Zátonyi Tibor kezdte fényképezni a második polivici 70-es. Úttörő a szubjektív fogalmát dokumentumfilm stílusban, sűrített szimbólumok. Ez a stílus vált ugyanúgy sebadefinície és művészi közötti párbeszéd fiatal fotósok Magyarországon.
Akurátne kifinomult összetételének Tibor Zátonyiho egyedi hangulatot sugároz, és mi van közel a belső világa a művész introvetného a bemutató műve egyfajta szükségszerűség, nem pedig vágy látható. Elemei a külvilág használják díszlet, gondosan bejövő jelenti, hogy kifejezzék saját érzéseiket és ötleteket. Egy jó fotós tudja megtalálni líra és a költészet az első ránézésre meglehetősen egyszerű, sőt banális dolgok. És természetesen, képes megállítani az időt, hogy egy, a második kitett. A néző meg kell találni az értelmét a második kép közötti összefüggés az egyes vecmi, fragmentmy. Kap egy másik dimenzió, és a művész is többet tudhatnak meg a lelkedet.