Miltényi Tibor
Szerintem Kertész a progresszív-fotó első nagy korszakának - kb.1920-35 - egyik legfontosabb stílusát az autonóm-riportot, vagy másnéven a szubjektív-dokumentarizmust fedezte fel - ráadásul még magyarországi munkássága során!!!
(Azért az egyik legfontosabb stílus ez, mert - ellentétben pl. az új-tárgyiassággal - abszolút máig ható praxisa van: elég megnézni ennek bizonyságául egy-egy Magnum-évkönyvet a közelmúltból.)
Életműve tehát az egyetemes fotótörténet szempontjából bír kardinális jelentőséggel, s ezen mitsem változtat képeinek egyenetlen színvonala, vagy elszántan hirdetett "amatőr" mentalitása. Nem véletlenül mondotta Cartier-Bresson - aki sokkal tehetségesebb volt Kertésznél -,hogy: "Bármit csinálhatunk, azt már Kertész rég megcsinálta."
Hogy a fotográfiai-fotóművészet miért nem bírt emancipálódni a magasművészetek közé? Erre a számos ok közül most kettőt emelnék ki. Egyrészt, mert a mértékadó esztétikai szakirodalomban roppant kevés olyan szöveg található, melyekben a fotó sajátszerűségei iránti speciális érzékenység és figyelem tetten érhető lenne (Susan Sontag és Roland Barthes a pozitív kivételek közé tartoznak). Másrészt - mivel a fotográfiának, mint befektetésre alkalmas műtárgynak a státusza bizonytalan - így a műtárgypiac számára ez egy roppant ingoványos terület maradt. Aminek pedig nincs ára, annak nyilván értéke sincsen gondolják a klasszikus képzettségű műtörténészek ill. az üveges szemü befektetők.
(Épp Nietzschét olvasok: "Hogy tehetségesek vagyunk, az nem elegendő: a ti engedélyetek is szükséges hozzá, - ugye, barátaim?")
Hát - többek között - ezekért maradt a fotográfiai-fotóművészet néhány szerencsétlen művész ill. kompetenciával megvert esztéta magánügye, mosolyognivaló hobbija. És így lett a képzőművészeti-fotó - a fotóimpresszionizmustól a fotóakadémizmuson keresztül az avantgárd-, neoavantgárd-, posztmodern festészetutánzásokon át egészen a kortárs-művészeti igazodásig - maga "A" fotóművészet ideális tévképzete, a közönség és a dilettáns s "szakemberek" számára egyaránt...
E kényes témához egy vadonatúj adalék: a világ legdrágább fotója A. Gursky: Rajna című nagyméretű színes fotója - kb. 4 millio dollár.
VálaszTörlésA kép digitálisan retusált - a háttér ipari táját a művész eltüntette a tiszta-geometrikus hatás érdekében. Tehát a legdrágább fotó ezidőszerint a minimal-art festői logikáját idéző fénykép, pontosabban: digitálisan manipulált grafika...
Ime a szomorú valóság: a fotószerű-fotó nem ér semmit következésképp nem is érdekel senkit.
Ide tartozó - szintén vadonatúj infó - egy jónevű gyüjtő a londoni művészeti vásár kapcsán írt egy igen őszinte cikket. Lényege: hogy a gazdag sznob gyüjtők nem értenek szart se a művészethez, a konformista kurátorokat meg a divatos trendeken kívül nem érdekel semmi... Ha a kortárs-művészet 95%-a megsemmisülne semmi kár nem érné a művészetet.
Ez bizony mellbevágóan őszinte beszéd!
„Ne gondolkozzék. Eressze el magát. Ne tegyen mást, mint amikor színházban van és néz. Látni. A dolog magától értelmeződik.”
VálaszTörlés(H. B. -Karnevál )