Ha lámpák égnének
Ha lámpák égnének, a szent
Arc, mit nyolcszögletű, szokatlan fény övez,
Hervadna, s látnák szerelmes fiúk,
Hogy a kegyelemvesztés mit jelent.
Meghitt homályban körvonalai
Húsból valók, de csak jöjjön a csalfa nap,
Ajkáról megfakult festék pereg,
S múmia-gyolcs fed föl rég-holt kebelt.
Mondták, hogy szívemet kövessem én,
De szív és ész egyképp gyámoltalan;
Mondták, kövessem érverésemet,
S ha szaporább, szedje lábát a tett,
Míg rét s tető egy síkba nem kerül,
Csak hátam lássa az idő, e lomha úr,
Kinek szakállát számum lengeti.
Hallgattam sok beszédes évet,
Láthatna most már változást sok év.
Labdám, mit földobtam a parkban,
Nem hullt a földre még.
Kálnoky László fordítása
